Az öngondoskodás nem luxus, nem valami „jó lenne, ha lenne” dolog.
Öngondoskodás = életfenntartás.
A saját energiaszinted, méltóságod, határaid és lelki békéd alapja.
Mégis, sokan úgy nőttünk fel, hogy megtanultuk:
• „Mások fontosabbak, mint én.”
• „Bírni kell.”
• „Nem panaszkodunk.”
• „Majd egyszer pihenek.”
És közben szépen lassan eltűnünk a saját életünkből.
Amikor eljön az a pont, hogy már csak fáradtság, túlélés és belső űr marad, a lelkünk szinte könyörög:
„Figyelj rám végre.”
Az öngondoskodás nem menekülés, hanem visszatérés önmagadhoz.Nem arról szól, hogy minden tökéletes legyen – hanem arról, hogy te jól legyél benne.
Néha egy mély levegő.
Máskor egy kiadós sírás.
Vagy az, hogy nemet mondasz valamire, ami túl sok.
Vagy igent valamire, ami épít.
Az öngondoskodás az a pillanat, amikor azt mondod: „Fontos vagyok.”Fontos a tested.
Fontosak az érzéseid.
Fontos a pihenésed.
Fontos, hogyan beszélsz magaddal.
Fontos, kire bízod az energiád.
Mert ha te nem vigyázol magadra, a világ sem fogja helyetted megtenni.
Engedd meg magadnak a lassulást.A lélegzetet.
A csendet.
Az újratervezést.
Mert minden változás ott kezdődik, ahol rájössz:
Te vagy a saját életed legfontosabb szereplője.
És ez nem önzés – ez szeretet.
Ma tégy valami aprót magadért.Valamit, amit már régóta halogatsz.
Valamit, amitől egy kicsit könnyebb lesz a szíved.
A lélek mindig hálával válaszol, amikor végre figyelmet kap.
Szeretettel,
Katy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése