Nem arról szól, hogy mindig minden sikerül.
És nem arról, hogy mások visszajelzései alapján döntöd el, mennyit érsz.
Az önértékelés arról szól, hogy végre abbahagyod az állandó önbántást, és helyette megtanulod meglátni az erőidet, az utadat, a fejlődésedet – még akkor is, amikor senki sem tapsol érte.
Sokan úgy nőttünk fel, hogy megtanultuk:„Legyél szerény.”
„Ne kérkedj.”
„Törekedj többre.”
És közben észrevétlenül elhittük, hogy az a személy, akik vagyunk, „nem elég”.
Pedig az önértékelés nem azt mondja, hogy többnek kell lenned.
Azt mondja: kezd el észrevenni, ki vagy most.
Önértékelés = önmagad mellé állni.A bizonytalanságban.
A hibákban.
A sikerekben.
A sebekben.
Mert aki szeret, az akkor is szeret, amikor éppen nem tökéletes.
És te vagy az első, akinek ezt önmagával meg kell tanulnia.
Az önértékelés minden napról napra épül.Minden apró „igen” és minden bátor „nem” hozzátesz.
Minden határ, amit kimondasz.
Minden döntés, amiben magadat választod.
Minden pillanat, amikor mások helyett a saját tempódra figyelsz.
És egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem bizonygatod, ki vagy.Nem magyarázkodsz többé.
Nem könyörögsz szeretetért, figyelemért, értékért.
Mert ráébredsz:
A saját értéked nem kívülről jön – benned születik meg.
Ma állj meg egy percre.
Gondolj vissza arra, hányszor maradtál talpon.
Hányszor gyógyultál fel.
Hányszor álltál fel újra.
Ez vagy te.
Erős. Kitartó. Értékes.
A világ akkor is több általad, ha ezt még nem látod teljes egészében.
Szeretettel,
Katy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése